[…]

Voltunk Szilvásváradon baromi sznob helyen csapatot építeni. Nem is tudom hol kezdjem, annyi minden volt egyszerre. Először tetszett az ötlet, amikor mondották vala, hogy megyünk. Aztán egy kicsit elkezdtem félni tőle, aztán első este a fene se tudta, de a vége az jópofa volt. Mikivel meg még négy sötét alakkal laktunk egy házban, fasza kis gyorsépítésű egyenház, végeredményben korrekt, valaki meg is állapította, hogy kezdő házasoknak családi laknak is kiváló lenne. Ja hogy mitől sznob:

Jó hát kérem ebben benne van a wellness, fitnessz, meg egyéb neszes és nesztelen dolgok. Azt viszont nem fogom megérteni, hogy miért kell elrohanni jacuzzizni, csak azért mert ingyen van. Tehát kihasználjuk. Mi leküzdöttük ezt és nem mentünk. Szomszéd házban 18+os Activity játék folyt, kellő ügyességgel végig csak hallgatóság voltam. Miután Miki összehaverkodott egy üveg whiskeyvel én elmentem aludni (állítólag utána jó másfél órán keresztül vitatkozott a kivitelezésvezetővel -nem mellesleg a főnöke-, amiből utána mindketten nagyjából arra emlékeztek, hogy megtörtént és megváltották a világot :p ). Ja még az esti programhoz:

Miután lepakoltunk, trénerek bemutatkoztak, volt szar poénáradat, aztán irány csapatépíteni. Hááát. Akadályverseny, light és gyengusz kiadásban. Ekkor éreztem azt hogy ez szar lesz -később elmúlt-. No utána vacsi, ami naaaagyon be volt harangozva, hogy ilyen szuper meg olyan fasza lesz. Sznobizmus : én - 2:0. Egyébként a kaja volt az egész ottlétünk leggyengébb pontja. A kiszolgálás szó szerint pocsék volt, a pincérek tahók voltak, a kaja kevés volt, lassan hozták és nem is volt igazán finom. Kivétel a pénteki reggeli, a hotel éttermében, az ott volt a szeren.

Aztán másnap irány a helyi ádvencsör park, illetve délelőtt még kis csapatépítgetés de ez már jó volt. Baromi jó érzés, hogy egy csomó olyan dolgot megcsináltam amiről sose gondoltam volna. Pl felálltam egy lógatott, imbolygó létre legfelső “fokára” (jó hát gerendákból voltak a fokok és drótkötéllel volt összekötve), ami olyan kilenc méter magasan volt. Én:tériszony - 1:0. Ezután sörösrekeszekből tornyot emelni majd a tizenkettedikbe beleállni már poén volt. Utána ebéd (na ez legalább jó volt, meg adagilag is rendben volt, de a pincérek elképesztően suttyók voltak).

Aztán az áutdór kalandokba egy fejes. Sose gondoltam volna azt se, hogy -persze biztosítással, hogy máshogy- átmegyek egy szál kötélen, meg lecsúszkálok baromi magas fákról kifeszített kötelekről… Hihetetlen. AZ volt jó, amikor éreztem, hogy hátbazzzzmeg én itt félek, de akkor is meg tudom csinálni.

Hát ennyi. Majd kaptok egy jó kis képgyűjteményt még, ha össze lesznek szedve a céges képek. Jó éjszakát gyerekek.