itthon újra.
Idén ismét túléltük egymást Csatkán, ami azért néha nem kicsi kihívás, hanem nagy.
Volt zenélés, magunkjólérzés, kajálás, mittomén. Aztán hazajöttünk aztán koncert. Ami úgy volt hogy tegnap, de végül ma. Nem jó dolog az éjszaka közepén közel négy órát várni a semmire, egy levegőtlen hajón, soksok német között. Az unalom a köbön egy izgalmas dolog ehhez képest… Holnap munka, utána meg nyelviskolába megyek beiratkozni…

