[…]

Hát ez egy többé-kevésbé hagyományos hétvége lett. Értsd: nem hangosítottam, esküvőn voltunk, igaz ezúttal őőő… hát azt nem mondhatnám hogy az én ismerősömén, közös. vicces mert Kedvest hívta meg a lány, aztán kiderült, hogy jéééé nézd már évfolyamtársak voltunk gimiben. Előtte meg utána szereltem zárat, merrrr a lépcsőház bejárati ajtajának a zára szorul. Nem sikerült megcsinálni, erősen konstrukciós hibának tűnik a probléma. Mindenesetre egy ilyet összerakni NEM egyszerű. Ma meg voltunk délelőtt kiállításon ( kösz Domi. ). Nem tudom miért gondolják azt hogy a modern művészer -spec: fotó- lényege hogy a nézőt totális depresszióba döntse. Éhezők, halottak, haldoklók. Igen, ez a “Lélek és test” kiállítás. Elvétve volt olyan fotó amire azt mondtam hogy na igen. Talán egy önarckép egy orosz zeneszerzőről -a nevét persze hogy elfelejtettem ám- az jó volt, durván felborult kompozíció, hatalmas sötét felület, mindenféle részlet nélkül, és a sarokban egy arc. Utána hatalmas kaja, még most is majd kipukkadok.

Szerk:

Összeraktam a zárat, szopó. Találtam döglött egeret a tetőtérben. Szag alapján… Az egészben az a durva h kb egy hete éreztem már hogy valami büdös de nem találtam. Na most meglett. Tehát kb azóta rohadt szegény itt. A helyét leöntöttem abszolútszesszel, biztos ami biztos.