[…]

Átbaszás 1 - Nem is Londonban vagyunk hanem valami kis elővárosban/kertvárosban, mint monnyuk Törökbálint vagy Budakeszi. Van egy rakás nagy cég egy ipari parkban, meg van a város.
Átbaszás 2 amúgy nincs, csak megörültem, hogy dejó azért jöttünk kedden mert akkor délután meg tudjuk nézni Londont, holnaptól meg tréning (agyfaszt fogok ám kapni a tréningtől ezt előre látom, Miki tudja milyen a Harris webinar na ez ugyanaz élőben, három napon keresztül. MArketing bullshit meg a konkurrencia fikázása).

Ami nem annyira jó, hogy vsz a repüléstől való félelem miatt nem voltam igazán jól idefelé most már kicsit jobb. A részletektől megkímélek mindenkit. Szóval repülés… Annyira nem jó, végig felhő, csak Angliát lehetett látni kissé az mondjuk szép volt.
Ja igen! A felhők fölött tényleg mindig kék az ég. Szóval repülő - Airbus 320, beszálláskor meg is jegyeztem hogy francia géppel jó ha fel tudunk szállni… Az út sima volt csak orbitálisan kényelmetlen. A székek magukban, a közöttük lévő távolság. SZóval úgy szálltam le hogy szó szerint fájt mindenem a bokámtól a fülem hegyéig. Az egyetlen kényelmes hely a gépen a WC volt.

Végül Heathrow lett belőle nem Gatwick, mert ezt tudták megpucolni -úgy ahogy-. Kissé túl volt terhelve ezt éreztük is. Kb negyed órát időztünk a légtérben aztán leszállás után elnavigáltak az összes termináltól messzire egy betonplacc közepére. Itt álltunk úgy fél órát, majd egy Follow-Me autócskát követve még vagy 20 percet gurultunk mire megérkeztünk a kiszállóhelyre. Itt aztán nem nyílt az ajtó mert befagyott…
Utána a csomagra vártunk még vagy húsz percet. Ez mindösszesen azért volt vicces mert az értünk kiküldött taxi bő 40 fontot számolt fel várakozásért.

Ja igen taxi. Bbbbbuzeránsnagy Audi, bőrüléssel ahogy kell. A szálloda jó, net nincs mert drága, meg az idióta angol konnektorhoz se hoztunk dapatert, úgyhogy azt végül vettünk. Netezni meg remélem a tréningől fogok tudni, úgyhogy ezt most is megírom aztán majd felrakom.

A kisvárosban körbecsattogtunk, az a tipikus vöröstéglás angol városka, tiszta Harry Potter feeling. Voltunk kis pubban, kolléga sörözött én ittam egy fekete teát. Hát azért vannak itt furcsa dolgok. SZóval egy olyan nemzettől aki képes jobb oldalra rakni a kormányt meg tejjel inni a teát én sokat nem várok. Csodálkozom hogy megnyerték a második világháborút. Nagyon szokatlan ez a jobbkezes dolog, meg a Vauxhall emblémás Opel-ek.

Szerintem holnap örülök ha élek aztán majd kiderül írok e.