[…]

A faszom, a faszom, a faszom. Haza akarok menni. Konkrétan az lett amit gondoltunk, a helyi embereknek baromira nincs ránk szükségük, a főnök kitalálta hogy de, és ennek megfelelően itt kell lennünk pedig nem. A helyieket zavarjuk és a nap felére eljutottunk oda hogy háááát mi sajnos nem tudunk kábelt blankolni, zsugorcsövezni, forrasztani, úgyhogy gyakoroljunk. Úgy bizony… Jahh és ha nem milliméter pontosan szeded le a kábel végén a köpenyt akkor az nem jó. 4mm nem jó, 3mm jó. Tehát a felállás: ők mindenhez nagyon jól értenek, mi nem, de hál’Istennek megtanítják nekünk! És az nekünk jó lesz és otthon is fogunk tudni majd ilyen jól dolgozni. Soha… BTW arról szóltak a hírek hogy baromira sietni kell mert határidő meg minden, ehhez képest ötkor itt mindenki eltűnt. Mindenki… ÉS napközben sem dolgoztak ám. Nem az hogy nem sokat dolgoztak, keveset se nagyon.

Valahogy azt érzem ha megkapjuk a terveket, egy kupac kábelt, egy kupac csatlakozót, az eszközöket, akkor a rack ma bekábelezve kész lenne. Ők haladtak volna, mi meg nem érezzük magunkat halálosan megalázva…

Tudom én hogy a diploma nem minden, de elvégeztünk egy egyetemet, csináltunk már pár dolgot és erre itt nekilátnak lealázni a sárga földebe, hát faszom…