[…]

Az előző bejegyzés, meg Mikinek a hozzá fűzött megjegyzései végett beleolvasgattam a régi blogomba. Annyira régen volt, annyira más volt. Annyi ember tűnt el mellőlem, pedig egy részüknek nem kellett volna. Annyira félek néha a jövőtől, meg attól hogy szépen elfelejtek dolgokat a múltból. Bár ilyenkor azért csak előjönnek és ez egyszerre nagyon jó érzés, másrészt iszonyúan ijesztő, hogy már most mennyi-mennyire a múltban vannak dolgok…